(1M�zes 40) J�zsefet testv�rei eladt�k, majd rabszolg�b�l b�rt�nt�ltel�k lett csup�n az�rt, mert tiszta volt. Na ezek a r�giek is j�l meg voltak �ldva – gondolhatn�nk. Pedig t�nyleg Isten �ldottai voltak õk, mert Isten iskol�j�ban kaptak kik�pz�st. J�zsef mindenekelõtt megtanulta, mennyit �r a v�rs�gi kapcsolat. Azt�n: mennyit �r egy ember, ha adj�k-veszik. Manaps�g: csup�n munkaerõ, s neki alig van mozg�stere a gazdas�gi k�nyszerek miatt. M�r azt is tudja, mennyit �r egy nõ, akinek nincs Istene. M�g maradt azonban tanulnival�ja: mennyit �r egy j� sz�nd�k� �g�ret a bajban, ha komolyan is gondolja a sorst�rs, hogy seg�tene. De azt is meg kell tanulnia, hogy Isten soha nem felejti el az �v�it, ha v�rakoztatja is õket. Azokat sem, akiket ilyen kegyetlen iskol�ba �ratott be. Hogy megtanuljanak gonoszok k�zt j�k, tiszt�talanok k�zt tiszt�k, kellemetlen k�r�lm�nyek ellen�re kedvesek maradni. Ott, ahol m�sok kiborulnak, meg�llni. Hogy legyenek j� emberek ezen a vil�gon akkor is, amikor a j�s�gnak �ra van. Mert isten akarat�nak teljes�t�s�ben nincsen sz�net. Vagy minden�tt, minden k�r�lm�nyek k�z�tt az õ szolg�i vagyunk, vagy nem sok k�z�nk van hozz�. Egykor J�zus a szenved�s �s �ldozatv�llal�s minden iskol�j�t v�gigj�rta. Ebbõl m�r sokan erõt mer�tettek �let�kben, hal�lukban. Isten emberei a szenved�sek k�zepette vagy azok ellen�re voltak �ldottak. J�zsef sem gubbasztott a b�rt�nben, hanem azok szolg�lat�ra volt, akiknek lehetett.